FRISS

Tudom- tudom, nagyon rövid lett Bocsánat! De jó öreg Angyalkás szokás szerint délután lusta voltam neki állni, estére meg közbe jött valami, így csak fél órám maradt, hogy feltegyem nektek...
legközelebb bepótolom és többet kaptok ígérem!

Robsten II.

After Twilight Saga

3. Rész

Rob csak állt és olyan tekintettel nézett rám, mint egy őrültre szokás.

Nem hiszem el, hogy ennyire nem fogja fel, hogy ugyan mi a fene bajom lehet?

Miért kellett neki feljönnie, mikor már éppen kezdtem magam jól érezni!

- Értem. Ez esetben azt hiszem jobb lesz ha távozok!- láttam, hogy nagyon dühös lett ellenséges hangnememtől, nagyon helyes! Nekem ne jó pofizzon!

- Ne vágd be az ajtót magad!- kiabáltam utána, de már késő volt, az ajtó hangos puffanással becsukódott. Tudtam, hogy ezt fogja tenni, ismertem már ennyire.

Bár így belegondolva a múltra és jelenre való tekintettel mégsem ismertem, csak azt hittem.

Az a Rob akit én a barátomnak tartottam nem ilyen volt. Nem egy arrogáns beképzelt fasz, aki elvárja, hogy mindenki a nyakába ugorjon.

Próbáltam ismét átadni magam az alkohol kényeztetésének, és azt hiszem ez olyannyira sikerült, hogy úgy ahogy voltam, elnyomott az álom.

Reggel telefoncsörgésre ébredtem, mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor a szemem kinyitva a város képe tárult elém.

Telefonálóm elég kitartónak bizonyult ahhoz, hogy kivárja amint nagyjából öt perc alatt előhalászom a telefonom, táskám rejtekéből.

Kellan? Egyből felébredtem!

Mindig ünnepnapnak számított, ha nagy ritkán kaptam tőle egy telefont, de általában azért hívott, mert itt volt a városban és találkozni akart velem.

Ez most is így történt!

Annyira jó volt hallani a hangját, bátyámként szerettem ezt a nagyra nőtt mackót.

Olyan boldoggá tett ez a reggeli váratlan ébresztő, hogy még a másnaposságról is megfeledkeztem,

Elmentem zuhanyozni azt hiszem nem kell elemeznem milyen szagom volt, majd egy óra múlva friss és üde, tiszta és makulátlan voltam.

Nagyon meleg volt szerencsémre, így az éjjeli kint létem eredménye nem egy kiadós nátha lett.

Felvettem egy rövid sortot és a Conversemet, felülre pedig egy spagetti pántos toppot.

Na igen, Ash és Nikki jó előre gondoskodtak a nőiesebb megjelenésemről, de ár nem is állt annyira távol tőlem ez a fajta viselet.

Megfésülködtem, majd a napszemüveget és táskát magamhoz véve elindultam a megbeszélt helyre.

Egy eldugott kis olasz étterem volt, mindig itt találkoztam a barátaimmal, amikor látogatóba jöttek.

Kellan már a szokásos kis asztalkánál ült, de nem volt egyedül.

Az az ember volt vele, akinek a nevét már nem is szívesen ejtem ki a számon.

Bárki mással szívesebben találkoztam volna ezen a korai órán.

Sőt a nap bármely órájában.

Próbáltam csak Kellanra koncentrálni, így mosolyogva odasétáltam hozzá, majd átöleltem.

Olyan szorosan ölelt, hogy szinte kiszorította belőlem a szuszt, de ezt egy cseppet sem bántam.

Annyira kedves volt egyfolytában huginak becézgetett és elmondta, hogy mennyire hiányoztam.

Hiányzott már ez a fajta kedvesség és szeretet. Jó volt vele nosztalgiázni.

Rob láthatóan még mindig ideges volt. Köszönt ugyan, de úgy ettem, mintha nem hallottam volna. Tudom, hogy ez a viselkedés elég gyereke még tőlem is, de nem akartam hagyni, hogy elrontsa ezt a ritka pillanatot.

Próbáltam minden szavamra kedvességet erőltetni, de muszáj volt megtudnom, hogy „drága Robertem” mit keres itt…

- KStew ez meg milyen kérdés, megtudtam, hogy ő is a városban van és hát alap volt, hogy elhívom. Olyan régen találkoztunk.

- Na igen… 3 év elég hosszú idő. Kellan milyen rendes vagy, hogy nem felejted el a barátaid!

Na jó azt hiszem a kedvességem álarca itt csődött mondott, mert ez a mondatom eléggé szúrósra sikerült.

Ezt még drága barátom is megérezte, mert megkérdezte, hogy bal lábbal keltem-e fel ma reggel…

Helyettem Rob válaszolt, bárcsak ne tette volna….

- Nem hiszem Kellan, minden bizonnyal jó öreg Kristenes szokás szerint csak másnapos.

Na jó most hirtelen öt féle képpen képzeltem el, ahogy felállok és megfojtom Robot az előttem lévő pohár ásványvízben.

- Nem vagyok másnapos csak allergiás.

Kellan értetlenül nézett rám, míg Rob arcán ismét látszódott jól bevitt találatom nyoma.

Nem akartam tovább Kellan idegeire menni, ezért ismét elővettem a levegőnek nézem Robot taktikát kisebb- nagyobb sikerrel, mert belül még mindig fortyogtam a dühtől

Láttam, hogy Rob sokszor néz rám, de nem adtam neki további okot a beszólogatásra.

A találka további része jól alakult. Rob is és én is csak Kellannal foglalkoztunk.

Kiderült, hogy hamarosan mindenki a városban lesz és akkor az egész régi banda összejöhet egy estére.

Egyszer csak jött egy újabb kellemetlen pillanat.

Kellan gyanútlanul kiment a mosdóba, nem is sejtve, hogy ez az ártatlan cselekedete mekkora lavinát indít el.

Ahogy széles válla eltűnt az ajtó mögött Rob egyből megszólalt.

- Mi a bajod?

- Mi az, hogy mi a bajom Rob, te tényleg ennyire hülye vagy csak tetteted?

- Kristen elegem van abból, hogy így viselkedsz, évek óta nem találkoztunk, nem ilyen fogadtatásra számítottam.

- Miért milyenre Rob? Azt gondoltad miután 3 évig lesem szarta, hogy létezem majd fogom magam és a nyakadba ugrok örömömben?

- Nem tudod, hogy mi történt azalatt a három év alatt, és mégis mit vártál?

Mindkettőnk tele volt munkával és teljesen máshol forgattunk.

- Nem Rob, fogalmam sincs, hogy mit vártam, minden bizonnyal voltam annyira hülye, hogy úgy gondoltam vagyunk annyira jó barátok, hogy esetleg a rengeteg elfoglaltságod közben legalább egy telefont megejtesz néha!

- Igen és arra nem gondolsz, hogy ezt esetleg te is megtehetted volna?

- Úgy érted, hogy miért nem hívtam azt a számodat, amin egy édes női hang folyton azt csicseregte, hogy az előfizető nem kapcsolható, vagy nem létezik?

Olyanok voltunk, mint egy kitörni készülő vulkán. Egyszerűen nem értettem miért nem bírja belátni, hogy igazam van és bocsánatot kérni, vagy legalább megmagyarázni, hogy mi a fene történt vele, mitől lett ilyen utálatos lény.

Helyette azonban a vagdalkozás az nagyon is jól ment neki!

A légkör és a hangulat pattanásig feszült és láttam, hogy Rob épp egy újabb beszólást akar hozzám intézni, amikor „bátyám” újra csatlakozott közénk és mind a ketten befogtuk.

Ezután már nem történt újabb affér, Kellan ismét jókedvet teremtett.

Hazaérve próbáltam kicsit végiggondolni a teendőimet, de újra és újra eszembe jutottak Rob szavai és mérhetetlenül ideges lettem.

Próbáltam a forgatókönyvre koncentrálni, de persze ott is folyton az ő nevébe ütköztem.

Hát lehet ez még ennél is rosszabb…?

Lehet….