Stewson

27. Rész

Reggel telefoncsörgésre ébredtünk. Fáradtan nyögtem egyet és mérgesen tapogatni kezdtem magam mellet. Valahol itt kellene lennie, de nem találom.

Rob előbb összeszedte magát, mint én és felvette a telefont.

Hosszú hallgatása nyugtalanítani kezdett ezért kinyitottam szemem és felültem az ágyban.

Rám nézett, majd megkérdezte, hogy mikor kell indulnia.

A válasz után még beesettebbé vált arca és összefutottak homlokán az apró ráncok.

Két perccel később letette a telefont, majd megcsókolt. Próbált amolyan minden rendben, ne aggódj fejet erőltetni magára, de engem ennyivel nem lehet átvágni.

Mikor éppen szólásra nyitottam szám, gyorsan combomra simította kezét és közelebb húzódva ismét megcsókolt az előzőnél sokkal intenzívebben.

Nah az elkezdett mondatom helyett csak egy sóhajra futotta.

percekbe telt, hogy visszarángassam magam a valóságba kényeztető ajkaitól, és összeszedve magam elhúzódjak tőle és megkérdezzem, hogy mi volt ez az előbbi beszélgetés.

Robnak nagyon nem volt ínyére, hogy ennyire gyorsan tetten értem, de kénytelen volt megadni magát.

A hír hallatán nagyon elszomorodtam. Mivel minden jelenetét leforgatták már a New Moonban ezért az ügynöke új filmet szerzett neki. Amíg mi többiek befejezzük a filmet addig Robnak el kell utaznia egy új film forgatására. Nagyjából fél évig nem fogom látni, persze azért havonta egy hétvégére hazatérhet, de könyörgöm szinte együtt élünk, minden időnket együtt töltjük, ráadásul a menyasszonya vagyok és Robmániás, na meg szexmániás, de az egy másik téma.

Egy hét múlva kell indulnia… Egy hét. Hát rendben. Akkor ki kell használnunk azt az egy hetet.

Nem akartam elbőgni magam, ő meg szomorú fejjel vizslatta vonásaim, szóval minden erőmet össze kellet szednem ahhoz, hogy megpróbáljak jó képet vágni az újdonsült felálláshoz.

Mosolyt erőltetve arcomra hozzábújtam majd a megfelelő női praktikákkal vagy négy órára elvontam mindkettőnk figyelmét a szomorú reggelről.

A napok sajnos olyan gyorsan peregtek, hogy szinte már biztos voltam benne, hogy valaki egy távirányítóval pörgetni kezdte életünket.

Nem csak én voltam elkeseredve Rob váratlan távozása miatt, hanem az egész stáb és a barátok is.

Nikki és Ash előkészítettek egy Viszlát partyt amiért nagyon hálás voltam nekik.

Ők minden részletre annyira ügyeltek, hogy simán elmehettek volna rendezvényszervezőnek.

Ha rám bíznának egy ilyen partyt tutira csak egy tábortüzes gitározgatós mértéktelenül piálós partyt lennék képes ennyi idő alatt összedobni.

Itt azonban volt minden ez most Robról szólt, de azt hiszem minden fiúnak örömet szereztek ezzel.

Néztünk óriáskivetítőkről vicces forgatási képeket, volt szivarpult, pultos és mixer, táncoslányok, és Rob képe kinagyítva mindenfelé.

Rob szerint ez azért már túlzás volt, hiszen nem elköltözik vagy meghalni készül, csak dolgozni megy, de azért valójában nagyon is meghatódott ezen az egészen,

Folyamatosa ölelt, egy percre sem eresztett el egész héten. A forgatásokon is ott volt, kaját csinált nekem, meg mindenféle romantikus aprósággal lepett meg.

Sosem tudtam, hogy romantikus alkat vagyok, de annyira örültem mindennek, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen lesz ha már nem lesz itt.

Naponta többször is szeretkeztünk és annyira kívántuk egymást, mint mások egy kiadós veszekedés vagy több évnyi viszontlátás után.

Még el sem indult, de máris hiányzott.

Be kell vallanom, hogy nem mindig védekeztünk. Lehet, hogy ismét könnyelműek voltunk, de most nem érdekelt minket. Biztosak voltunk benne, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, mert ekkora szerelem csak egy van az ember életében.

Ha ennek egy baba az újabb köteléke, akkor állunk elébe. Még egyszer nem követjük el azt a hibát, amit a múltban tettünk.

Elérkezett a fájdalmas nap, az elválás napja. Egész reggel körülötte sürgölődtem, mint egy gondos feleség, aki gondosan bőröndbe pakolja a férje élre vasalt ruháit. Persze a ruhákat nem én vasaltam, de megpróbáltam kivételesen minden hajtogatási tudásomat bevetve rendesen elhelyezni.

Reggelit készítettem neki, majd amikor a listáért nyúltam, hogy biztosan megvan minden amire szüksége lehet /egy rólunk készült fényképet is beleértve, amit már vagy két órája a táskájába rejtettem/ nem bírta tovább és az utamat állva átölelt.

Azt mondta inkább mindent itthon hagy és csak engem visz magával. Akkor meglesz mindene amire szüksége lehet.

Nem bírtam tovább eddig is nagyon feszült voltam, de most minden visszafojtott aggodalom felszínre tört és ott zokogtam a karjában, mint egy kislány akinek akitől elveszik a legkedvesebb játék mackóját.

Erősen, nagyon erősen ölelt és nyugtatni próbált.

Nagyon szégyelltem magam, mert erősnek akartam látszani, nem akartam drámázni vagy hisztizni, most mégis az utolsó percekben előtört belőlem amit egész héten próbáltam titkolni.

Letörölte a könnyeim és kedvesen mosolygott, de közben a szeme tele volt aggódással és szomorúsággal amiért itt kell hagynia.

Én is megpróbáltam mosolyogni és kinyögtem egy sajnálomot.

Megcsókolt újra és újra. Egészen megnyugodtam, de ez a tényen, hogy mindjárt indulnia kell nem változtatott.

Az órájára nézett, majd felkapott és a karjaiban tartva felcipelt az emeletre a szobánkba.

Értetlenül néztem rá, de aztán már semmit sem láttam csak az ő gyönyörű szemét.

Gyengéd volt és lágy. Minden érintése szerelemről árulkodott, minden csókja felért egy örök pecséttel és egyesülésünk olyan volt, amely felért száz rólunk készült képpel. Örök emléket hagyott mindkettőnkben és annyi szerelmet melynek emlékével talán kitartunk valahogy az elkövetkezendő hónapokban.

Nem akartam elaludni, de azt hiszem pont ez volt a célja, mert addig cirógatta arcom amíg végül elnyomott az álom.

Amikor pár órával később felébredtem és nem találtam magam mellett, fájdalom hasított a szívembe, de a mellettem lévő üres hely mégsem volt annyira üres.

Egy vörös rózsaszál hevert mellettem, gondosan elhelyezve, és egy levél az ő aláírásával.

Azonnal kinyitottam a levelet és a az ismerős írással megírt gyönyörű sorokon ismét elsírtam magam.

Minden szerelme benne volt abban a pár sorban olyan gyönyörűen megfogalmazva, hogy egy vérprofi író is megirigyelte volna az írását.

Az utóirata még nagyobb könnyeket csalt elő belőlem:

„Szeretlek. Aláírás: Vőlegényed, leendő férjed és gyermekeid apja: Rob”

/Kérlek tisztelj meg véleményeddel.../- by Angyalka