Boldog születésnapot Bri és Fanni!!! És Kristen, Lady, Kitti, Fanni , Brianna, Orsi, Sweet és Manócska, Sky, Esmée, Katta és persze mindenki akit most így hirtelen kihagytam /reklamáljatok nyugodtan!/ Nagyon-nagyon szeretlek titeket!!!


KEDVES OLVASÓK... MOSTANTÓL MIN 30 KOMMENTTŐL KERÜL FEL ÚJ RÉSZ! /EZ A VÉGSŐ FELJEBB NEM MEGYEK!/ TEHÁT ELŐRE MEGÍROM NEKTEK A RÉSZEKET ÉS MIN 30 KOMMENTTŐL FELKERÜL AZ ÚJ RÉSZ. /AZ ÉN VÁLASZAIM A KOMMENTJEITEKRE NEM SZÁMÍTANAK/ ELŐRE IS BOCSÁNAT MINDENKITŐL ÉS ÚJRA KÖSZÖNÖK MINDENT ÉS SOK PUSZI!

Stewson

25. Rész

Az idő végre elérkezett. A mi időnk. Anyám már hallhatóan nagyban húzta a lóbőrt.

Robot beavattam az általam rögtönzött szexuális játék minden részletébe, majd a már megszokott kontaktlencsét hozzávágva besiettem a fürdőszobába.

Viszonylag sikerült barna szemet varázsolnom magamnak, majd felvettem a falatnyi rövidnadrágot és a sötétkék pólót, majd a leg Bellásabb ártatlan arckifejezésemmel nyitottam be a szobába.

Mr Edward Cullen ott ált előttem teljes életnagyságban, az elképzelhető legvámpírosabb tekintetével.

Hanyagul az éjjeliszekrényemnek támaszkodott és annyira epekedően nézett ahogy meglátott, hogy mentem elállt a lélegzetem.

Nem estem ki a szerepemből csak álltam tátott szájjal, majd ajkamba harapva csodálkozó és egyben vágyakozó tekintettel mértem végig szemeimmel meztelen felsőtestét.

Közelebb léptem, majd még közelebb.

Lépteim most nem a kapkodó és rástartoló Kristen, hanem a gyönyörűségtől és káprázattól hitetlenkedő Bella lassú és egyben kissé két ballábas Bella Swan léptei voltak.

Ő pedig csak nézett azzal a csendes önsanyargató sóvárgással szemeiben.

Amikor odaértem hozzá és megérintettem kézfejét, összerezzent.

Bátortalanul visszahúztam kezeimet, de akkor ő hirtelen karom után kapott és közelebb húzott márvány testéhez.

Éreztem az illatát mélyen beszívtam, mint az életet adó friss levegőt.

Kezem még mindig kezében tartotta majd lassan szájához emelte és tenyerembe csókolt miközben végig szemembe nézett, de olyan átható tekintettel, hogy már azt hittem életem minden egyes apró titkát kristálytisztán átvizsgálja.

Másik kezét arcomhoz emelte, majd gyötrő lassúsággal végigsimított rajta. Szemeim lehunytam, hogy még jobban magamévá tehessem ezt az egyedülálló pillanatot.

Kezei annyira lágyak és simák voltak, érintése olya, mint a lágy szellő.

Bár most nem láttam magam előtt arcát mégis éreztem ahogy a testéből mágnesként sugárzó energia, lassan óvatosan felém közelít.

Tudtam, hogy mi fog következni, s már a gondolatra is megremegett a térdem, szívem ritmusa szabálytalanná vált.

Szempillám óhatatlanul megremegett amikor megéreztem halántékomnál leheletét.

Annyira kívántam, amennyire az csak lehetséges volt. Egyszerűen, őszintén és fenntartások nélkül.

Ajka az enyémre csúszott, s szinte ízlelte minden négyzetcentiméterét.

Megpróbáltam nyugodt maradni, de hát egy tó is csak látszólag nyugodt.

A felszín tükörsima és érintetlen, de ha jobban a mélyébe nézel mozgalmasabb, mint a legforgalmasabb sugárút.

Térdem ismét remegni kezdett a sok visszafojtott vágytól, nem voltam biztos abban, hogy még sokáig megtart álló helyzetemben.

Szám lassan szétnyílt, ajkai bebocsájtásért könyörögtek.

Leírhatatlan érzés volt, olyan, mint a drog. „ Mint a saját ínyem szerint kevert heroin.”

Egyre többet és többet akartam belőle. Csókom vadabbá, követelőzőbbé vált, de ekkor hirtelen megszakította csókunkat, majd hátrált két lépést.

A hatalmas vágytól fájdalmasan, mégis bocsánatkérően nézett rám.

Én hangosan zihálva vettem a levegőt és egy megértő mosolyt erőltette arcomra.

Ő lesütötte a szemét, de nem engedhettem, hogy megszakadjon a varázs.

Odaléptem hozzá és a mellkasára hajtottam fejem. Végigsimított a hajamon, majd derekamra helyezte kezét és pólóm alá férkőzve végsimított hátamon.

Ez az újabb ártatlannak tűnő mozdulat elég volt ahhoz, hogy ismét felkorbácsolja szunnyadni nem akaró vágyaimat és mélyen a szembe nézve azt tudatni is akartam vele.

Felnéztem, és tekintete lebilincselt.

Az aranybarna szempár melyet annyira szerettem, hogy szinte minden egyes alkalommal elvesztem benne, most ugyanazt a csillapíthatatlan vágyat sugározta, mint sajátom.

Kezemmel hajába túrtam, s próbáltam ajkát ismét az enyémre terelni.

Küzdelmem sikertelennek bizonyult.

Már majdnem úrrá lett rajtam a kétségbeesés, amikor hátamon nyugvó keze kissé megfeszült, s másik, eddig szabad keze a térdem alá nem kulcsolódott.

Lábaim többé nem érintették a talajt, szó szerint is felemelő érzés volt a karjaiban úszni az ágy felé.

Lassan a puha felületre helyezett, majd ő maga is mellém ült. Ha az ágy kissé nem süpped be alattam, valószínűleg újra és újra megakartam volna érinteni, hogy biztos legyek abban, hogy ez a valóság.

Egy pillanatra sem emeltem el róla tekintetem. Attól féltem, ha csupán egy másodpercre is elfordulok eltűnik, mint a leggyönyörűbb látomás.

Közelebb húzódtam hozzá, s kezem a mellkasára helyezve csókot leheltem nyakára, majd ajkára s ezután visszahúzódtam, várva a lehetséges következményeket.

Reakciója minden várakozásom felülmúlta. Nem állt fel, hogy a lehető legtávolabb hátráljon szemérmetlen próbálkozásom elől, még csak el sem húzódott.

Éhesen kapott ajkaim után és olyan gyorsan húzott magához, hogy belenyögtem a csókba.

Engedte, hogy ölébe üljek, s bár egy pillanatra megremegett és lehunyta szemét, mégis „tűrte”, hogy lehúzzam magamról pólómat.

Arany szemei tűzben égtek ahogy végignézett mezítelen testemen, és nem bírta tovább türtőztetni magát.

Átfordított majd felém kerekedett. Éreztem ahogy hátam a takaróba süpped az n mesebeli Edwardom pedig kényeztető csókjaival ostromolja testem minden egyes szabadon elérhető pontját.

Nem sokáig tétováztam eleget vártam már erre a pillanatra.

Egyik részem óvatosságra intett, míg a másik féktelenül robogott a földi mennyországot jelentő érzésbe.

Szinte észrevehetetlenül szabadítottuk meg egymást ruháinktól, bár abban sem vagyok biztos, hogy mi magunk voltunk azok, vagy a testünkből áramló forróság volt, mely leolvasztotta rólunk a feleslegessé vált anyagot.

A vágy, az érintése, a csókjai szinte már fájón kínozták testem. Csípőmet ágyékának nyomva próbáltam jelezni akaratom, bár azt hiszem ezt hangos nyögéseim, vágyakozó, szinte már könyörgő tekintetem, és a folyton rám törő mámortól ökölbe szoruló kezeim is híven tükrözték.

Megkönyörült rajtam, s gyönyörrel árasztva el testem egyesült velem. Nem tudnám szavakba önteni az érzést, melynek részese lehettem.

A fenntartás nélküli szerelem, amikor az oroszlán és a bárány hihetetlen, emberfeletti, mégis a lehető legteljesebb és legfenségesebb szerelme.