Stewson

26. Rész

Ébredtetek már úgy, hogy úgy éreztétek a hajnal első fénysugarai simogatják arcod míg szíved lassan megtelik végtelen szerelemmel és boldogsággal, s elméd önkéntelenül is újra s újra felidézi az éjszaka csodás pillanatait?

ha igen, akkor most egészen pontosan tudhatjátok mit éreztem reggel az ébredés után.

Bár háttal feküdtem Robnak mégis annyira közel éreztem magamhoz amennyire csak lehetett.

Karjaival álmában is szorosan ölelt míg én ujjaim az övébe kulcsoltam.

Talán telhetetlen vagyok, de nem volt elég ez a romantikus pillanat, többet akartam.

Megfordulni és látni őt, lassan elengedtem a kezét, majd a tőlem telhető legfinomabb mozdulattal megfordultam.

Gyönyörű volt, ajkai kicsit duzzadtak voltak csókjaimtól, ez még csábítóbbá tette.

Arca mérhetetlen nyugalmat sugárzott, vonási kisimultak.

Nem akartam felébreszteni, de továbbra sem bírtam türtőztetni magam, ahogy itt feküdt mellette ártatlanul, az igazak álmát aludva egyszerűen ellenállhatatlannak bizonyult.

Lágyan végigsimítottam arcán, majd ajka vonalán.

Csókot leheltem homlokára, kulcscsontjára, a füle tövéhez, míg végül a kísértés nagyobb erővel bírt nálam és megtaláltam a száját.

Szemeit lassan kinyitotta, álmos pillantása arcomra siklott, keze felemelkedett derekamról és végigszántott hajamon.

Felkönyökölt, így szemeink egy vonalba kerültek. Óvatosan állam alá nyúlt, majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

Azt hiszem soha, de soha nem volt még ilyen gyönyörű a hajnal. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy vagy másfél órán keresztül kényeztettük egymást.

Ez volt a leghosszabb és legcsodálatosabb utójáték, amelynek valaha részese voltam.

Az idő volt az egyetlen ellenségünk, bár amikor belegondoltam abba, hogy minimum egy előnye van a közös munkánknak… Az, hogy közös. Egész nap együtt lehetek vele és most semmi más nem számított csak ő!

Vidáman ugrottam ki az ágyból, mint egy éretlen rózsaszín felhőben úszó kamasz, majd berohantam a fürdőbe és készülődni kezdtem.

A zuhany nagyon jó esett, bár szinte bűnnek éreztem megszabadulni a rengeteg érintéstől és csóktól, mellyel az éjszaka folyamán jutalmaztak.

Éppen felöltöztem és a hajkefével bajlódtam, amikor a friss forró kávé édeskés illatát éreztem a levegőben felém kúszni.

A fésülködést rekord sebességgel fejeztem be, és már futottam is ki a konyhába, hogy megnézzem érzékszervem nem csapott-e be.

Ott állt Mr Tökéletes lezserül a konyhaszekrénynek támaszkodva, kezében két bögre gőzölgő fekete energiával.

Angyali tekintete lebilincselt, ahogy még mindig meztelen felsőtestének látványa is.

Közelebb léptem, majd elvettem az egyik, nekem szánt bögrét aztán megfogtam a kezét és az erkély felé húztam.

Az ölében ülve szívta el a reggeli cigit és kortyolgattam a kávét, közben persze nem felejtettem el kihasználni közelségét és minden egyes lopott csókot jó alaposan kiélvezni.

Rob sem hazudtolta meg önmagát, minden csókja és érintse olyan hatással volt rám és a kávét tartó kezemre, hogy az alattunk levő szomszéd, ha éppen kint tartózkodott volna az erkélyen, minden bizonnyal fél percenként kapott volna a nyakába pár csepp kilöttyenő feketét.

Amíg Rob a fürdőben volt addig készítettem magunknak pár szendvicset a forgatásra, na nem mintha nem kaptunk volna rendes ellátást, de azért valahogy viszonozni szerettem volna a gondoskodást Robertnek.

A kocsiban ülve zenét hallgattunk, kivételesen nem egy autódöngető rock csodát, hanem a Twilight Cd szívbemarkoló remekműveit.

Szerettem ezeket a számokat a filmtől függetlenül, mert valahogy mindig erőt adtak, segítettek gondolkozni igazi lelkük volt.

Most nem a depis hangulat miatt estek jól, hanem mert egy új mély érzést hordoztak magukban számomra: A szerelmet.

A forgatásra érkezve, mindenkinek szemet szúrt a minket körülvevő új aura, úgy tűnt mindenki szeretne a részesévé válni ennek a nyugalomnak és boldogságnak.

Még Kellan is érzelgősebbre vette a poénkodást, mert ma csak annyit kérdezett, hogy milyen pózban szexeltünk, hogy ilyen hatása lett, mert akkor azt ő is kipróbálná.

A másik meglepetés a sminkest érte amikor nem az ő általa behozott kontanktlencséket használtuk, hanem mindketten elővettünk egy-egy sajátot.

Amikor rákérdezett az esetre mind a ketten összenéztünk és egyszerre tört fel belőlünk a nevetés.

Mint később kiderül nekem az első órám szabad, mivel Rob részeit veszik fel, így Ashleevel és Nikkivel leültünk a kis kerti asztalkához beszélgetni.

Mint kiderült, Nikki barátja félrekacsingat, bár még egyenlőre csak szó szerint, de persze Nikkit már ez is dühíti, hozzáteszem szerintem jogosan.

Ashleet pedig egy új szépfiú kerülgeti, de Ash nem adja be a derekát, mert úgy érzi, hogy a pasas inkább megvenni akarja, mint meghódítani.

Jó barátnőkhöz méltóan szinte mindent kibeszéltünk, persze én a Robbal kapcsolatos dolgaimról általában, mint most is hallgattam.

Nem mintha, nem bíznék bennük, elvégre ha így lenne, nem is nevezném őket barátoknak, de valahogy úgy éreztem, hogy tartozom ennyivel a magánéletnek és persze, Robnak is.

Más az, ha ismeretlen emberről beszélsz, mintha egy olyanról akit ők is nagyon jól ismernek.

Persze, hogy kíváncsiak voltak, de alig tíz perc múlva egy kérdés hatására megremegett gyomrom.

A családalapításról és házasságról volt szó.

Mindig sejtettem, hogy ők ketten sejtettek valamit az én elvileg megnemtörtént terhességemről, de azt, hogy szinte mindent szóról szóra kitaláltak nem gondoltam volna.

Láttam rajtuk, hogy gyötrődnek miközben felhozzák a témát, gyakran néztek össze aggódó szemekkel, de aztán valószínűleg úgy döntöttek itt az ideje a színvallásnak.

- Kris… Te már voltál terhes igaz?- kérdezte Ash szinte suttogva.

- Ühüm…- nyögtem helyeslően lesütött szemekkel.

- Elment ugye?- ezt úgy kérdezte, mintha azt mondaná, hogy megölt valakit.

- Igen el, de túl vagyok rajta oké? És sajnálom, hogy nem mondtam el nektek, de senki sem tudott arról, hogy mi történt.

- Bocsáss meg nekünk, de úgy éreztük, tudnunk kell, hogy mi történt veled, különben nem tartottuk volna magunkat valami fantasztikus barátnak,– ezt már Nikki fűzte hozzá.

- Persze. Azt hiszem sosem gondoltam komolyan, hogy előtettek bármi titokban maradhatna. – nevettem, igazán nevettem, pedig nemrég még sírni lett volna kedvem, ha valaki felhozta volna a gyerek témát.

Úgy tűnt mind két barátnőm szívéről nagy kövek estek le, mivel láthatólag megkönnyebbültek és velem együtt nevettek.

- És Robbal azóta nem beszéltetek arról, hogy esetleg lehetne egy kisbabátok?

Ledöbbentem. Ők miért nem problémáznak azon, hogy mi lesz a karrierünkkel, meg, hogy még túl fiatalok vagyunk? Ez a két nő bámulatos komolyan mondom!

- De. Ami azt illeti beszéltünk, nem is olyan régen. Mind a ketten arra az elhatározásra jutottunk, ha esetleg megtörténne… Ha újra teherbe esnék… az… csodálatos lenne.

Persze nem vívnánk ki magunk ellen a sorsot, védekezünk. De manapság annyi minden történhet, nem hat megfelelően a gyógyszer, vagy egyszerűen csak elfelejted egyszer bevenni és máris megvan a „baj”.

Nem problémázunk rajta többet. Szeretjük egymást, együtt tervezzük a jövőnket és mindent meglehet oldani ha az ember igazán akarja.

Azt hiszem kellett ehhez az idő. Az idő, hogy tiszta fejjel tudjunk gondolkodni ezen és nem azért mert már útban a kicsi. Meg hát sajnos az ember csak akkor fogja fel, hogy mit vesztett miután elveszítette.

Két barátnőm tátott szájjal egyfajta csodálattal bámult rám, én meg már kezdtem magam zavarban érezni, így felálltam és egy mosolyt villantva feléjük Rob felé indultam, aki éppen végzett a forgatással.

A boldogságban úszva nem is sejtettem, hogy hamarosan mekkora fordulatokat hoz majd az életem.

Semmi sem tart örökké, főleg a boldogság nem.

Kérlek tisztelj meg véleményeddel... - by Angyalka